Polgármester: Benedek László
Kápolnásfalu Székelyudvarhelytől 22 km-re keletre, a Központi-Hargita délnyugati előterében a Csonka-patak és a Kis-Homoród folyók völgyében fekszik. Tengerszint feletti magassága 875 m. A falu a Csíkszereda-Székelyudvarhely műúttól a hegyek lábáig nyúlik fel, lakói nagyrészt fakitermelésből, fakereskedelemből élnek.
A terület már a XI-XII. században lakott hely volt. Ezt igazolja a Gyulafehérvári Püspökség levéltárában lévő irat, mely szerint a község 3 aranyat és 60 tízes adót fizetett. Ez az első hivatalos írásos emlék a faluról: egy 1722-ből származó csonka anyakönyv. Nevét azonban már 1567-ben Másijk Olahfalu néven említik.
Mostani elnevezését 1899-ben kapta, előtte Kápolnás-Oláhfalunak nevezték az 1710-ben a község keleti határában épült kápolna után. Román neve pedig Cápálnita.
Az anyakönyvi irat feltehetőleges keletkezését követő századokban sehol sem találunk feljegyzést, azonban annyi bizonyos, hogy a 150 éves török pusztítás és a protestantizmus terjedésekor a község sok nehéz napot élt át. Fekvésénél fogva, sokszor került portyázó hadak, később az erdélyi fejedelmek átkelő vagy gyülekező katonái útjába, akik állandóan zaklatták, zsarolták az itteni lakosságot. Emiatt a fejlődésnek indult község csaknem teljesen elpusztult. Szerencséje volt. Istvánfy plébános 1724-ből származó "Monográfiája" leírja, hogy 1604-ben Bocskay István megkezdi a lakosok visszatelepítését. Főleg Csíkból, Gyergyóból, Háromszékről érkeztek ide családok. Ezt a családnevekkel ma is igazolni lehet: Csíki – Csíkból, Elekes – Háromszékről. A telepítés 3-4 évet vett igénybe, mivel a jómódú családok nem szívesen cserélték le termékeny földjeiket a zord életkörülményekre. Később azonban ők is kivették részüket az összekötő út építésénél, ingyen iga és munka által - habár jobbágyok soha nem voltak. A fejedelem fő célja a falu újjáélesztésével az átkelők védelmének biztosítása volt. Akkoriban a lakatlan, zord vidéken jellemző volt, hogy tolvajok támadtak az átutazókra. Innen származik a közelben található Tolvajos-tető elnevezés. A betelepítés sikeres volt, a XVIII. századra, Apafi Mihály idejétől kezdve a falu külön követet küldhetett az Országgyűlésbe, mely kiváltságát 1919-ig megőrizte.
A falu – már említett - első kápolnáját 1710-ben kapta. Ennek helyén épült 87 évvel később a mai templom. 1721 május 13-án XII. Kelemen pápa a kápolnásfalvi kápolna javára búcsút engedélyezett Szent Péter Pál tiszteletére.
(A Hargita Kereszthegynek nevezett csúcsán 1622-ben Szent Péter és Pál tiszteletére szentelt kápolna állott, melynek alapjait Orbán Balázs találta meg. A közösségben a döntő bizonyítékok ellenére még mindig az a tudat él, hogy a falu nevét ennek a kápolnának a leköltöztetésével kapta.) A temetői kis kápolnát a község 1844-45-ben építette a Szentkereszt felmagasztalására, ezt a napot máig is ünneplik.